9. Fejezet

Csak sikerült visszatérnem Vattacukraim :) megpróbálom hozni viszonylag rendszeresen a részeket
Puszi: Klauu M.


- Laura -

- A hajába beletegyem a lila virágokat? - áll meg Carlos a hajam csinálásában.
- Fond bele őket, de a fonat ne látszódjon! - adja ki a parancsot Mr. Depardieu. Alig húsz perc múlva felállhattam a sminkasztaltól. - Fantastic! És ne feledd...
- Sétál, integet, puszit dob! És mindezt mosolyogva - mondjuk szinkronban.
- 5 perc! - kiabál a szervező. A színpad széléhez mentem, ahol a többi lány volt. Épp egy hisztiroham közepébe rohantam bele, mivel Miss California és Miss Texas egyforma ruhában jelent meg. Már kis híján hajtépés lett a vége, mikor megláttam, hogy a két királykék ruha díszítése csupán egy sor bross a ruha tetején.
- Lányok! - lépek oda segíteni, mert már a stylistjaik sem tudnak mit csinálni, csak veszekednek.
- Igen? - kérdezi Diana a texasi lány, már a sírás határán.
- A brossok. Ha az egyikőtök elvállalná, hogy a bross sort a mell alá helyezzem, akkor két külön ruhának fog tűnni - magyarázom.
- Ez remek ötlet! Tényleg nagyon okos vagy - mosolyog Samantha, Miss California. - Szeretnéd te Diana? Vagy megcsináljuk nálam?
- Nekem mindegy. Lehet nálad.
Elkezdtem egyesével letenni a brossokat Samantha ruháján. Pont rápattintottam az utolsó díszt, mikor elkiáltotta magát a szervező, ismét.
- Köszönöm - mosolyog Samantha, csak biccentek egyet, amolyan "örülök, hogy segíthettem" szándékkal. Elhúzták a függönyt és megkezdődött a show.


- Ross -

Feltették azt a kis mikit a fejemre és kifutottam a lányok között.
- Hello Amerika! - intek a kamerák és a közönség felé. - Üdvözlök mindenkit a 2014-es Princess of Beauty szépségversenyen! Ross Lynch vagyok a műsorvezető. És a kedves zsűritagok... Miss Natasa Michele... Mr. Johnathan Erhardt... És az R5, Rydel, Riker, Rocky és Ellington - mutatok végig a zsűrin, akik a színpaddal szemben ülnek. - Most pedig drága sztár zsűrink és a csodás hölgyek megnyitják a versenyt. Feljöttek a hangszerek mögé a srácok és elkezdtünk játszani, mire a lányok kivonultak és integettek.

- Nézzük egyesével is a gyönyörű hölgyeket! - mondom kis levegő vétel után, ahogy a srácok levonultak, vissza a helyükre.
- Miss Washington! - szólítom az első lányt, aki egy hosszú rózsaszín ruhát visel. Kitopog a kb hósz centis magassarkújában, és megy egy pár kört. - A gyönyörű hölgy neve Cassandra, a Washingtoni egyetemen tanul tanárnak, biológia-földrajz szakon. Ha bármit tehetne a világ jobbá tételéért, akkor Ő a beteg gyerekek gondozását választaná. A csodálatos fekete hajú lány kedvenc színe a bézs és imádja az állatokat. Emellett azt nyilatkozta, hogy végig a kishúgának csinál mindent ezen a versenyen - mondom ki az utolsó leírt mondatot, majd Miss Washington int egyet és visszamegy a színfalak mögé.

Késő este van már, de még mindig a csajokat sorolom. Mondjuk már 49 megvolt, csak kettő maradt. De ezek ketten... Úristen, csoda hogy Lau még él Barbi mellett. Ha belegondolok mi lesz, ha rájön, hogy igazából kicsoda.
- Miss Miami! - szólítom Barbit, mire kecsesen előlépked méregzöld ruhájában. - Barbara jelenleg gimnazista, de nagyon szeretne egyszer a filmiparban dolgozni. Kedvenc színe a világoskék és elmondása szerint nincs nála nagyobb rajongója a divatnak.
- És végül, de nem utolsó sorban, a verseny meglepetés versenyzője... Lau M., aki szintén Miami-t képviseli. - jelentem be, mire Laura lila ruhában kilépked. Szebb, szebb mint bármelyik versenyző, aki az épületben tartózkodik. Csodálatos. - Laura magántanuló, viszont nagyon okos és intelligens. Denver-ben van legtöbbször, mert a mamájának segít. Azt nyilatkozta nekünk, hogy ha nyer, az összes pénzt régi iskolája javításra szoruló részeibe fekteti, legyen az mind a sport, a szellemi versenyek, vagy akár maga az iskola épülete is. A tanulás a kedvenc elfoglaltsága, és ezért sem szeretné, ha csak a külsejéről ítélnék meg egymást az emberek. Őt idézve... "Három fajta ember létezik a világon: Van aki szép kívül-belül. Van olyan aki belül csodálatos, de kívül nem tökéletes. És van az olyan ember, aki kívül gyönyörű, de belül csak sóvárog, hogy olyan lehessen, mint a jószívű, kedves emberek"... Ezek valóban igen igazságos és bölcs szavak. Valószínűleg sok lány szeretne ennek a hölgyeménynek a helyében lenni, mert gyönyörű kívül és csodálatos belül - fejezem be, Laura integet egy utolsót majd bemegy-
- És most megkérném a zsűrit, hogy döntsön, ki menjen haza Princess of Beuty szépség versenyről - nézek a zsűrire, majd intek egy reklám szünetért. Berohanok a színfalak mögé, ahol Barbi megpillant és dühös léptekkel tart felém.
- Ross Shor Lynch! El sem hiszem, hogy csak egy púderpamacsnyi hiányzott ahhoz, hogy hátast dobj a szobatársamtól! Felháborító vagy, remélem tudod! - vágja képemhez, majd visszarongyol a stylist-jához. Hát O-K-É, ezt most majdnem jól megkaptam. Viszont őszintén remélem, hogy Laurát tovább engedik, mert igazán megérdemli, még ha ezt nem is mindenki ismeri el a versenyzők közül.

Szünet avagy lehet végleg vége...

Sziasztok Vattacukraim!
Most nem egy résszel érkezek, hanem egy kisebb felháborodással, valamint egy bejelentéssel.
De ne féljetek, mert a felháborodás tárgyai nem ti vagytok, hanem a sulim tanári kara és úgy minden, ami közvetlen körülvesz. Ez az egész csak azért fontos, mert annyi feladatot akasztottak a nyakamba, hogy lassan leszakad és ebből az következik, hogy valamitől meg kell válnom vagy végleg, vagy pedig csak egy kis időre. Ez a valami az írás lesz. Nagyon sajnálom, hogy nem tudom fojtatni, de nem gondoltam, hogy ilyen nehéz is lehet a mindennapok súlya. Sajnálom és ezer csókkal búcsúzom egy időre biztosan!

xoxo: Klauu M.

8. Fejezet

- Laura -

Szóval... Nem éppen életem legjobb szobatársát kaptam. És az érzés fokozódik, mivel nem tudunk bemenni. Viszont nem szabad lebuknom, így mosolygok és kedves vagyok vele. Hosszú lesz ez az egy hónap.
- Megpróbálhatom? - kérdezem nevetve egy idő után.
- Persze - adja a kezembe a kulcsot. Ahogy berakom a tárgyat a zárba, felmerül bennem a kérdés.
- Ugye balra forgattad a kulcsot?
- Öhm... Nem, asszem jobbra.
- Akkor nem csoda, hogy nem tudunk bemenni - fordítom a helyes irányba, mire az ajtó kinyílik. Barbira nézek, akinek abban a pillanatban esett le, hogy mekkora hülyeséget csinált. Bementünk és egyből az ágyra vágódtam, ahogy szobatársam is.
- Jobb lenne, ha átöltöznék - kelek fel, majd a ruhaállványomhoz sétálok és leveszek egy lenge rózsaszín combközépig érő ruhát és bemegyek a fürdőbe az egyik sminkes pakkom társaságában. Felveszem a ruhám, majd átmaszkírozom magam. Lehet, hogy furán hangzik, de nem kicsit élvezem ezt. Teljesen másképp látom magam. Csinosnak és szépnek tűnök.
Kimegyek Barbihoz, aki épp a cuccait pakolja.
- Wow! Szép ruha. Véletlenül nem egy Giovanni Martinez? Imádom a munkáit, de némelyik még nekem is megfizethetetlen - akaszt be egy blúzt.
- Köszi és igen Giovanni Martinez. Remek tervező. Most jut eszembe, nem vettem ki a címkét belőle. Megkérhetlek, hogy...
- Persze. Fordulj meg és kiszedem! - mosolyog kedvesen. Azta, Barbi... Kedves. Ilyennek még sose láttam. Megfordultam, mire nekiállt kibabrálni az árcédulát. - Egek! Bár én is 14 ezer dolláros ruhában mászkálhatnék - nevet. - Tessék! - adja a kezembe.
- Köszönöm - rakom le az asztalra, majd belebújok a ruhához vett magas sarkúmba.
- Igazán nincs mit. Amúgy minden gazdag családot ismerek Miami-ban, de téged még sosem láttalak. Melyik részén élsz a városnak?
- A külvárosban. És azért nem ismerhetsz, mert keveset vagyok otthon, Denver-ben szoktam lenni a nagymamámnál. Ja és magántanuló vagyok - vigyorgok, miközben a kamu szövegem mondom. Még Mr. Depardieu mondta, hogy mondjam ezt.
- Mit is mondtál milyen Laura vagy? - kérdezi a szekrényébe bújva. Nem hazudhatok, a verseny végén lebuknák.
- Marano - erre felkapja a fejét és közelebb szalad hozzám. A képembe mászik, amitől a frász kerülget. Csak nehogy rájöjjön. - Mit csinálsz? - nézek "értetlenül".
- Tudod van egy lány a suliban, ahova járok. Őt is pont ugyan így hívják, Laura Marano. Csak ellenőriztem, hogy nem-e vagytok rokonok. Nehogy a lúzersége fertőző legyen - nevet, mire nekem akkora kő esik le a szívemről, hogy kis híján leszakad az emelet tőle.
- Max névrokonok lehetünk. Tudod sok Marano van Amerikában. Amúgy te merre valósi vagy? - kérdezem és közbe én is nekilátok a kipakolásnak. Amíg hallgattam Barbi élettörténetét, ki is pakoltam.
- SMS-ezek egyet a stylistomnak Mary-nek, hogy kajáljunk együtt - veszi ki a táskájából a telefonját. Pont dél van, így felindultunk az étkezőbe, ahol a két felkészítő már várt ránk. Egymásba karolva az asztalunkhoz sétáltunk.
- Na lányok, milyen a közös szoba? - kérdezi Mary.
- Nagyon klassz! Annyi közös témánk van - mondom, miközben leülünk.
- Lau drágám, rendeltem neked,  Sushit - mondja lelkesen Mr. Depardieu.
- Remek. Imádom a nyers halat - mosolygok. - Igazán japános. Tényleg, a nemzetiségeket bemutató fordulóra mikor érkezik meg a ruhám?
- Holnap reggel. Igazán remek ötlet volt tőlem, hogy egy eredeti japán selyem ruhát rendeltem neked - mosolyog, mire akaratom ellenére is elnevetem magam egy kicsit.
- Igen az volt. De azt tudni kell, hogy maga a selyem kínai, nem japán. A kínai selyemút is erről mesél - mosolygok.
- Valóban nagyon okos. Valami tehetséged is van, vagy majd az eszeddel fogod lenyűgözni a zsűri tagokat? - iszik bele a pezsgőjébe Mary.
- A tudásom valóban sok mindenre kiterjed, viszont az énekhangom fogom megcsillogtatni ezen a kivételes eseményen - pillantok Mr. Depardieu-re, aki bólint, hogy a lehető legjobban fogalmaztam ahhoz, hogy leessen az ellenfelem és furcsán öltözött stylistja álla. Komolyan, hogy vehet fel rikító zöld harang szabású ruhát barna harisnyához, piros övvel a derekán és rózsával a fején. Nekem a tavalyi karácsonyfánk jut az eszembe róla...
- Szóval... Énekelsz is? - kérdezi ideges, zavarodott vigyorral az arcán Mary.
- Méghozzá milyen jól! Az angyalok nem dalolnak ilyen szépen - tesz rá még egy lapáttal Mr. Depardieu. - De most el kell rabolnom egy kicsit az új barátnődet Barbi. De ígérem, lesz még időtök csajos beszélgetéseket tartani - nyújtja felém a kezét, hogy felsegítsen, majd elköszönünk és kivonulunk az ebédlőből. Valaki viszont az ajtóban kis híján felborított.
- Kérlek ne haragudj! Annyira figyelmetlen tudok lenni és...- fordul meg Ross, de amint meglát elakad a szava. - Vagyis...izé...öhm... - dadog össze-vissza. El sem hiszem! Elpirult. Ezt én váltottam ki belőle? Biztosan. Ez hihetetlen!
- Semmi gond. Mindenkivel megesik néha. Ez olyan emberi dolog. Hisz azok vagyunk nem? - mosolygok.
- De - mosolyog vissza zavartan.
- Latinul pedig...
- Homo Sapiens - mondjuk szinkronban.
- Lau kincsem igyekeznünk kéne! - szakít félbe minket drága stylistom, az időzítés nagy mestere.
- Most mennem kell. A megnyitón találkozunk. Mr. Lynch, örültem a találkozásnak - sétálok el. Végre nem én nézek utána, hanem fordítva.


- Barbi -


- Ez a lány a vesztünket jelentheti - néz bosszúsan Mary Lau után.
- Ez egy verseny. Ha jobb, akkor jobb, de nekem van egy tervem arra az esetre, ha bejutna a döntőbe.
- A szabotázsért kizárhatnak!
- Az nem szabotázs, ha véletlenül előbb éneklem el a dalfeldolgozását. Ugyanis, amíg át vette a méregdrága ruhácskáját a kis nyomi, addig én megtaláltam a dalt, amit a döntőben akar majd énekelni - kapok be egy falat salátát, majd felállok. - Most végleg megtanulja a vesztes, hogy nem elég egy kis smink ahhoz, hogy szép legyen!
Elindultam az ajtó felé, ahol drágalátos barátomat találtam meg, amint ábrándozva néz a rózsaszín miniszoknyás nyomi után. Még eggyel több ok, hogy nyerjek.
- Szia Ross! - állok mellé.
- Szia La... Barbi! Mi lenne, ha ezentúl ez lenne a beceneved, Labarbi. Szerintem nagyon cuki - hadar zavartan. - Milyen a szobatársnőd?
- Nagyon kedves és okos. És csinos is, de azt fölösleges mondanom, mert te már megcsodáltad - hagyom faképnél, vagyis próbálom, de visszaránt. - Csak akartam szólni, hogy ne keress a zsűrik között, mert a félreértések elkerülése végett kiléptem. Itt leszek, pontosabban én adom át a díjakat és küldöm el a kiesett lányokat.
- Rendben - mondom ridegen, de legszívesebben zokognék és ordítanék. Visszamegyek a szobámba és az ablakhoz sétálok. Senki sem győzhet le. Ki veszem Laura táskájából a szöveget és több szögből lefényképezem. Ha a kis nyomi be is jut a döntőbe, akkor sem lesz neki dala.

7. Fejezet

- Laura -


Ma van a verseny nyitó estje. A magángépünk nem rég szállt le, most éppen egy limuzinba ülök és igyekszem nem lerágni a körmöm idegességemben.
- Ne izgulj! Mesés vagy - mosolyog Mr. Depardieu. Megálltunk egy hatalmas szállodánál. - Itt lesz az eligazítás és a szobákat is foglalhatjuk el. Én a nyugati szárnyban leszek 135-ös szoba, te pedig az északiba. A fordulók előtt mindig megkereslek. A bőröndjeidbe mindent megtalálsz. Kíméld a hangod és használj este arcmaszkot és szemfedőt. A cuccaid add oda a személyzetnek. Kapni fogsz egy papírt, hogy melyik szobában leszel. Az eligazításon találkozunk 10 perc múlva. Az ebédlőbe - hadarja el az infókat, majd elrohan. Leadtam a bőröndjeim, csak egy apró lila koktail táska maradt nálam. Kerestem egy mosdót, megigazítottam a sminkem, vettem egy mély levegőt, majd elindultam az ebédlőbe. Csak a hatalmas hangzavart kellett követnem egészen fel a tetőtérbe.
- Csakhogy itt vagy! Pont időben, a neveket olvassák fel - kap el Mr. Depardieu.
- Miss Diana L.! Texas - topog fel egy vörös hajú csaj, majd integet egy sort. Ezt még elnéztük a maradék államoknál is, mikor már csak ketten voltunk Barbival.
- Barbi P.! Miami - puszidobálás, majd az utolsó név. - A meglepetés versenyzőnkről, akit a világhírű Christopher Depardieu választott ki és vett a szárnyai alá...- erre stylistom felballag a színpadra és átveszi a szót.
- Biztosan sokan hallottátok a hírt, hogy egyik állam két versenyzővel indul. Megfontoltam döntöttem, ki legyen az a lány, akit meghallgatás és selejtező nélkül is kiállíthatok a színpadra. Ezt a lányt Miami-ban találtam meg. Öt jelzőt tudok rá mondani, ami rögtön érthetővé teszi, hogy miért őt választottan. Rendkívül okos és inteligens. Emellett gyönyörű és tehetséges. De ezen jelzőknek legalább a fele elvárás egy ilyen versenyen. Viszont ez a 18 éves lány nem csak ezeket a dicséreteket érdemli meg. Hisz valaki lehet szép kívülről, ha belül nem ugyan olyan, nem ér vele semmit. Az ötödik jelző erre a fantasztikus lányra, az... Hát egyszóval le sem írható. Becsületes, megértő, bízik másokban, segítőkész, bizalommal lehet hozzá fordulni... És még a végtelenségig folytathatnám, de nem szeretném a versenyzők idejét rabolni. Nagy tapsot Lau M.-nek! - felmentem a színpadra és két puszit adtam a levegőben Mr. Depardieu-ek az arca mellett. Integettem én is egy kicsit, majd lementem a stylistommal a színpadról.
- És most bemutatásra kerül a vendégzsűri. Kedves lányok, stylistok! Az R5! - szinte az ütő is megállt bennem, mikor megláttam Ross-ékat. Nem tudtam, hogy ők is a zsűri részei lesznek.


- Ross -


- Köszönjük ezt a szívélyes fogadtatást Miss Michele! Akkor röviden bemutatnám magunkat. Mi vagyunk az R5. Riker, Rydel, Ellington, Rocky és Ross - mutatok végig magunkon. A lányok csak vigyorognak, szerintem ráfagyott a mosoly az arcukra. - És a szokásos zsűrit is szeretnénk felkonferálni. Rydel! - adom oda nővéremnek a mikrofont.
- Miss Michele és Mr. Erhardt! Hosszú évek óta nézem ezt a versenyt. És felemelő érzés a zsűritagok közé tartozni. Köszönöm! - adja oda a mikit Mr. Erhardt-nak. Odaadták a kulcsokat a lányoknak és elmondták a szükséges információkat. Este nyolckor nyitjuk meg a bandával a versenyt.
- Szia! - ölelem meg Barbit a beszédek után. - Meg van már, hogy ki a szobatársad?
- Szia kicsim! Nem még nem találtam meg.
- Kinek örülnél?
- A texasi csajnak, de neki már van szobatársa. Viszont ez a Lau...
- Igen? - fürkészem a tekintetét.
- Neki is örülnék. Biztosan jól meglennénk, kedvesnek tűnik - mosolyog.
- Barbi? - hallunk meg egy hangot a hátam mögül.
- Mr. Depardieu! Örülök, hogy látom...
- Nincs szükség bájcsevejre. Csak a szobatársad miatt jöttem. Kizárólag a szoba ablakos felén alszik és a ruháinak nem szabad összenyomódnia. Lau! - kiált nyávogós hangon.
- Igen? - lépked oda hozzánk Laura.
- A szobatársad Barbi. Jó pihenést! - indul el. - Ne feledd nyugati szárny 135-ös szoba! - kiált vissza.
- Akkor én magatokra is hagylak titeket. Jó szórakozást! - adok egy puszit Barbi arcára. - Örültem a találkozásnak Lau - intek, mire biccent a fejével. Remélem nem eszik meg egymást az éjjel.

6. Fejezet

Sziasztok! Nem szoktam túl gyakran ide írogatni nektek a részek fölé, de úgy gondoltam, hogy itt is elbúcsúzok kedves R5er ismerősömtől. Nyugodj Békében Dóri! :'( <3


- Laura -

- Nincs valami egyéb dolgunk? Mert ebben a magas sarkúban mindjárt leszakad a lábam. És, ha még egy boltot végig kell járnom, akkor inkább már most leülök...- nézek körbe, mikor meglátok egy padot. - Arra a padra - mutatok az út másik felén lévő tárgyra.
- Nyugi bogaram, nem megyünk több boltba - mondja menet közben, de hirtelen megtorpan egy nagy épülettel szemben.
- Nem jön? - állok meg én is.
- Szeretsz énekelni? - biccent az épület felé, amit most, hogy jobban megnézek... Egy stúdió.
- Nem tudom. Még nem próbáltam - mondom bizonytalanul, mire megragadta a kezem és a kocsi sorok között át"rohant" a másik oldalra, majd be az épületbe.
- Illetékteleneknek belépni TILOS! - állít meg minket a biztonsági őr.
- Louis? - néz Mr. Depardieu a nagydarab fickóra.
- Ismerjük egymást? - vonja fel a szemöldökét.
- Christopher... Évfolyam társak voltunk.
- Tényleg Homochrissy! Nem tudtam, hogy változott az ízlésed - nevet gúnyosan, majd felém int.
- Ő itt Lau. A Princess of Beauty szépségverseny meglepetés versenyzője. Most pedig, ha megbocsájtasz, beszélnék Britany-val. Iszonyatosan fontos lenne! - erre a pasas bement a portai asztal mögé telefonálni.
- Mrs. Jamieson! Itt van valami Christopher és magát keresi.
- Christopher? Milyen Christopher? Nem ismerek semmilyen Christopher-t! - hallatszik ki a kiabálás a telefonból.
- Depardieu, Christopher Depardieu - lép az asztal mellé Mr. Depardieu és onnan kiabál, mire a vonal süket lesz és apró lépteket hallunk meg. Egy tőlem vagy 30 cm-rel alacsonyabb nő fut felénk.
- Chris! - öleli meg. - Szólhattál volna, hogy jössz! Miben segíthetek? - indulunk el.
- Szeretném meghallgatni Lau hangját a verseny előtt - teszi a kezét úgy, hogy belekarolhassak.
- A jó öreg szépségverseny. Te viszed Lau M.-et igaz? - állunk meg egy ajtónál. Elkezd a kulcsokkal babrálni, majd sikeresen kinyitja és bemegyünk.
- Akkor had szóljon! - ad a kezembe egy fejhallgatót, majd kimegy. Veszek egy mély levegőt, majd elkezdem énekelni a már ismert számot.

Felnéztem és Mr. Depardieu szeme szinte már könnyes volt. Kirohantam az elkülönített szobából.
- Ennyire rossz a hangom? - nézek kétségbeesetten.
- Rossz? Hiszen ez csodálatos! A hangod akár... akár... semmihez sem tudom hasonlítani. Annyira tökéletes - vesz elő egy babarózsaszín zsebkendőt.
- Christopher! Egy csodát vettél a szárnyaid alá - néz elismerően Britany.


- Ross -

Szombat van és a leghalványabb gőzöm sincs, hogy mit vigyek magammal. A cuccaimat, amin a banda emblémája van, már mind beraktam, de a bőröndöm fele még mindig üres. Holnap reggel indulunk, hogy legyen elég időnk próbálni és, hogy megismerkedjünk a versenyzőkkel. Az a sok lány Amerika minden államából egy, plusz a meglepetés versenyző. Laura... Annyira más volt így. Olyan gyönyörű. Még valahol meg van a dal, amit "együtt" írtunk.
Az íróasztalomhoz rohantam és a fiókokban kezdtem el kotorászni. Meg is találtam, amit kerestem... Loser like me.
"Azt gondolod, hogy egy nulla vagyok (Yeah, You may think that I'm a zero)... De héj mindenki aki lenni akarsz lehet, hogy úgy kezdte, mint én (But hey, everyone you wanna be, probably started over of like me)..."
"Rajta lökj csak újra neki a szekrénynek (Push me up against the locker)... De héj én lerázom magamról, majd visszaadom, ha főnököd leszek (And hey, all I do is shake it off, I'll get you back, when I'm your buss)..."
"Akarsz te(You wanna be)... Akarsz te(You wanna be)... Olyan vesztes lenni, mint én(A loser like me)... Olyan vesztes lenni, mint én (A loser like me)"
Ezeken a sorokon akaratom ellenére is elmosolyodtam. Néha szívesen lennék olyan vesztes, mint régen. Igaz, hogy én voltam az első, akit mindig meggatyáztak. De nem kellett másnak lennem. Nem volt szükségem arra, hogy leállítson a barátnőm óra közben, nehogy valami okosat mondjak. Mondjuk az is igaz, hogy nem volt barátnőm, de volt egy legjobb barátom. Valaki, aki megértett és együtt bohóckodott velem a matekpéldákon. Valaki, aki olyan volt, mint én. Persze mi voltunk a nyomi pár, de nem érdekelt. Tetszett, ahogy Laura paradicsom vörös fejjel magyarázkodik. Mindig tudtam, hogy többet érez irántam, hogy nem csak a barátom akar lenni. De nem zavart Laura... Ő más volt, mint a többiek. Valamilyen szinten én is beleszerettem, de eltávolodtunk és Barbi is csak úgy a semmiből jött. Szeretem, de Barbit is. Csak nem tudom pontosan, hogy melyikőjüket bírom jobban... Ez olyan bonyolult, mint a bátyámnak Riker-nek a gyökvonás. Mikor a fősulis matekról van szó csak nevetve kérdezem tőle, de szinte mindig, hogy "Mizu bátyus? Azok a hülye törtek megint összetörtek?". Ő pedig azzal magyarázkodik, hogy a számológépet nem dísznek találták ki. Annyira gáznak tudom néha tartani, hogy a legtöbb dolgot jobban tudom, mint mások, viszont ha belegondolok van jó oldala is.
- Neked nem kell ráülni a bőröndödre? - ront be Ell a szobámba.
- Jelenleg annyi hely van a bőröndömben, hogy akár te is belefeküdhetnél - nevetek fel keservesen.
- Kell segítség? Mert akkor szólok Stormei-nak - nevet, mire csak bólintok, hogy hívja anyát. Nem kellett messzire mennie, mert anyu rutin ellenőrzésében én voltam a következő.
Mikor már sikerült megtölteni a bőröndömet, anyu észre vette, hogy valamin elgondolkoztam.
- Minden oké? - ül le mellém az ágyra.
- Szerinted mikor vagyok igazán önmagam? - meredek magam elé.
- Ha arra gondolsz, hogy én mikor látlak boldognak akkor azt kell, hogy mondjam, nem most. Mikor a színpadon állsz és mikor tanulsz. Valahogy mind a kettő a részed. De valami más bajod is van. Nekem elmondhatod.
- Az a lány... Én ismerem őt, Laura az.
- Nagyon megváltozott.
- Ami klassz meg minden, de...
- Beleszerettél. Megint - mosolyog, mire egy aprót bólintok. - A te döntésed. És tudom, hogy jól fogsz dönteni - ad egy puszit a homlokomra.

5. Fejezet

- Laura -


- Hol egy tükör? - kérdezem rögtön, ahogy a gép elérte a repülési magasságot.
- Az asztal alatti lila dobozban - pattan fel, majd elővesz egy nagyobb tükröt. Még mielőtt bármit láthatnék eltakarja a szemem a kezével. Felállunk és pici, gyors léptekkel topogunk valahova. Kinyit valamit, majd elveszi a kezét, de szemem még mindig csukva van.
- Háromig számolunk és kinyitod a szemed! - fogja meg a vállamat.
" 1... 2... 3 "- mondjuk szinkronban, majd kinyitom a szemem.
- Úristen! Úristen! - legyezek az arcom előtt.
- Szerintem a jelző, amit magadra keresel... Gyönyörű.
- Ez elképesztő. Nem merek sírni, nehogy elmosódjon a sminkem - nevetek a sírás határán.
- Látod Laura? Ez végig benned volt, csak nem merted előhívni - mosolyog kicsit meghatódva.
- Köszönöm - fordulok meg, majd megölelem. Habozik egy kicsit, de visszaölel.
- Nem mindenki hajlandó elviselni engem, de te... Nem csak megtetted, de hallgattál is rám, sőt megbíztál bennem. És az, hogy ennyire hálás vagy... Biztos vagyok benne, hogy szebb és emberibb vagy, mint bármelyik ellenfeled - mosolyog biztatóan. Kicsit egoistán hangzik, de le sem tudtam tenni a tükröt, amíg Washington-ba nem értünk. Amint leszálltunk a gépről TV-sek vettek körbe minket.
- Christopher! Hogy jellemezné a Princess of Beauty szépségverseny meglepetés versenyzőjét? - nyomnak egy mikrofont Mr. Depardieu képébe.
- Lau különleges lány. Okos, inteligens, tehetséges és mindezek mellett csinos és meseszép. És most versenyen kívül is láthatják - fogja meg a kezem és a kamerák elé vezet.
- Kedves nézőink, Lau M.! Lehet hozzád néhány kérdésünk? - nyújtja felém a mikit, de stylist-om elrántja azt.
- Ha most kérdezik ki, akkor nem marad semmi a verseny közbeni interjúkra - válaszolja, majd utat teremt nekünk a tömegben és elvezet. Beülünk egy limóba és elhajtunk.
- Interjúk? - csodálkozom.
- Drágaságom, neked attól kell a legkevésbé félned! Elég hamar kapcsol az agyad ahhoz, hogy ne tűnj teljes szerencsétlenségnek. Viszont az már nagyobb gond, hogy vajon mi a tehetséged.
- Ezen sosem gondolkoztam el. Nekem mindig csak a tanulás volt az első.
- Ami jó, mert nem tudnak neked kereszt kérdést feltenni. Viszont meg kell kérdeznem...
- Igen?
- Ha győzöl mit fogsz mondani? Kiknek a javára nyerted el a legszebb tini díjat? Bárki és bármi lehet.
- Akkor legyenek az iskolákban lévő elnyomott diákok.
- A nyomik? - vonja fel a szemöldökét.
- Pontosan. Amíg maga nem jött, én voltam a sulink legnagyobb vesztese. És most nézzen rám! Képes vagyok arra, hogy megváltoztassam az emberek véleményét az olyanokról, mint én - erre nem szól semmit, csak halványan elmosolyodik. Egészen egy szállodáig utaztunk, majd felmentünk a szobáinkba. Öt csillagos szálloda, az alagsorban spa-val. Élni tudni kell. Mr. Depardieu a szomszéd szobából rohant be hozzám. Elmentünk vásárolni, de szerintem ő jobban örült a körjáratnak a városban, mint én. Az összes előkelő, luxus, divatos boltot végigjártuk, ami Washington területén található. Persze limuzinnal mentünk, de még így is kicsit fárasztó volt. De jó volt úgy vásárolni, hogy nem kellett az árakat nézni, mivel az egészet a milliomos stylist fizette. Annyira más, mint a többi ember. Megért engem, ez pedig kölcsönös. Alig 7 éve ő is hasonló cipőben járt, mint én. Csak azért, mert kimerte mondani, hogy meleg. Tudja, milyen nehéz beilleszkedni valahova, ahogy azt is tudja, milyen az ha nem sikerül. Reménytelennek hitte magát és az életét is, és milyen sokra vitte azzal, hogy nem adta fel. Remélem az én "hamupipőke" történetem is így fog végződni.


- Ross -


- Srácok! Az egyik versenyzőről fognak beszélni a TV-ben - kapcsolja be anya a TV-t. Erre persze Barbi egyből letette a magazinját, amit az ölembe dőlve lapozgatott.
- Ez Christopher Depardieu! - pattan fel barátnőm.
- Ki? - kérdezzük szinkronban a srácokkal, mert ötünk közül egyedül Rydel volt képben a dolgokkal.
- Egy világhírű francia stylist - válaszolja nővérem. - Vele érkezik a meglepetés versenyző. Mi van vele? - fordul barátnőmhöz, aki mély levegőt vesz, hogy visszafolytcsa a dühét.
- A verseny selejtezője előtt a szüleimmel felkerestük, hogy segítsen nekem, mire ezt reagálta, idézem: "Barbara, csak igazi tehetségek és szépségek férnek bele a repertoáromba, de az olyanok, mint te... Semmi esély rá, hogy együtt dolgozzunk". Ki az a csaj, aki nálam szebb és tehetségesebb? - mered a TV-re, amiben az a francia hapek kezénél fogva óvatosan bevezeti... Ez lehetetlen! Laura? Messziről felismerem ezt a mosolyt, még így is, hogy ki van fehérítve. Ahogy elnézem Barbi még a hasonlóságot sem vette észre. Nem szólok senkinek, de ez tuti, hogy Laura. Ha ez kiderül, Barbinál kitör a III. Világháború. De az is lehet, hogy szabotálni akarja majd Laut, vagy nem tudom, de ennek nem lesz jó vége.

Trailer

Drága Vattacukraim!
Készítettem nektek egy trailert a bloghoz, remélem elnyeri a tetszéseteket.